VAJON MIÉRT HÍGULT FEL ENNYIRE A VAGYONŐRI SZAKMA?

s1

Azt gondolom, hogy minden tiszteletet megérdemelnek azok az őrök, akik gyakran nehéz munkakörülmények mellett, a már-már megalázóan alacsony fizetések ellenére becsülettel végzik a munkájukat! Szerintem a vagyonvédelemben rengeteg értékes ember, jó munkaerő dolgozik, viszont az is igaz, hogy az őrök egy nem elhanyagolható hányadára ezek a jelzők egyáltalán nem mondhatóak el. Ez az ágazat nem csak a trükköző munkaadóknak, hanem a simliskedni szándékozó munkavállalóknak is jó terepe lehet.

Június elejéig a kötelező továbbképzést közel 74 000 ember teljesítette. És ehhez a nagyon magas számhoz jön még a mentességet kapók (pl. volt rendőrök) népes csapata. Szóval kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy Magyarország a vagyonőrök országa. Ennek ellenére nem könnyű megbízható munkatársat találni. Vajon mi lehet ennek az ellentmondásnak az oka?

A vagyonvédelem mint a munkaerőpiac hulladéklerakója: Ez borzasztóan durván hangzik, de legyünk őszinték, van benne igazság. Egy időben a munkaügyi központok szinte minden férfit vagyonőrnek képeztettek ki. Ennek köszönhetően megjelentek olyan emberek is az ágazatban, akik a saját hibájukból nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, sehol nem állják meg hosszabb ideig a helyüket. (Ezeknek a vándormadaraknak ideális a vagyonvédelem, mivel itt elég zavarosak a munkaviszonyok. Ezért aztán felvételiztető legyen a talpán, aki pl. kisilabizálja, hogy az állásra jelentkezőnek azért volt már annyi munkahelye, mert mindenhonnan kirúgják vagy azért, mert a korábbi munkaadója gyakran cserélgette a cégeit.) A helyzetet fokozandó egyes iskolák szinte gyártósoron ontották a képzetlen őröket. Az így kikerülő munkaerő csak arra lett jó, hogy lenyomja az órabéreket.

Kényszerűségből lett vagyonőrök: Ahogy mondani szokták, nem akarásnak nyögés a vége… Nem tudom, hogy mi a jobb, ha az ilyen dolgozó távozik, vagy ha marad ugyan, de állandó vergődésével, morgolódásával, meg a negatív hozzáállásával rombolja a többi őr munkakedvét is.

Általános értékvesztés: Az emberek látják, hogy hogyan és miből tesznek szert hatalmas vagyonokra egyes politikusok, celebek vagy éppen némelyik vagyonvédelmi cégvezető. Vannak, akik ebből levonják azt a következtetést, hogy tisztességes munkából nem lehet meggazdagodni és a nagyok (politikusok, cégvezetők) mintáit követve maguk is a tettek mezejére lépnek. Úgy és ott lopnak és csalnak, ahol csak tudnak. Ha esetleg éppen boltban őrködnek, akkor bizony ott dézsmálgatják az árukészletet. Ehhez a törvényi változások is hozzájárulnak. Régebben ha például lopott valaki, akkor a mentesülés után még 15 évig nem kaphatott vagyonőri igazolványt, ma ezt már jóval lazábban veszik.

Alacsony fizetések: A munkabérek jócskán a béka feneke alatt vannak, ez rombolóan hat a munkamorálra. „Kis pénz, kis foci”: tehát a dolgozók egy része minimális üzemmódra kapcsolva dolgozgat. Nem ritka az, ha ezért szól a szolgálatvezető valamit, akkor az illető másnap már be se megy, hanem elvállal egy másik munkát, ahol bár hasonló a bér, de reményei szerint  kisebb lesz az elvárás. A bérek és a kaotikus viszonyok miatt sokan távoztak az elmúlt években ebből az ágazatból.

Kiöregedés, problémás utánpótlás: A rendvédelmi szervektől nagyobb létszámú kibocsátás nem várható a magánbiztonsági ágazatba. Pedig szükség lenne rájuk – is -, mert az onnan érkezők az őröknek egy  fegyelmezettebb, szakképzettebb rétegét teszik ki. Sajnos ők mostanság kezdenek kiöregedni. Manapság inkább a civilek közül érkezik az utánpótlás. Itt kiemelném a fiatalabb korosztályt. Általánosítani sose szabad, mert rengeteg szorgalmas fiatal van, de olyanok is akadnak, akiknek egyszerűen nem lehet kiadni egy utasítást, mert sértésként, zokszóként élik meg. Nekik már nem volt kötelező sorkatonaság, így közülük sokukkal szemben soha senki nem támasztott semmiféle komolyabb elvárást. Talán ebből adódhat, hogy az első nehézségtől megfutamodnak. Volt olyan, hogy az állásra jelentkező első nap, 1 vagy 2 óra elteltével – miután szembesült, hogy mi is lenne a munkája -, mindent hátrahagyott, elemózsiás szatyorkát, könyvét…mindent, szó nélkül távozott a hozzá legközelebbi kapun. A srácot azóta se látta senki.

Hááát most nekem erről a témáról ezek a gondolatok jutottak az eszembe! És te mit gondolsz, felhígult a szakma vagy sem? És ha igen, akkor szerinted miért?

(Ha hozzászólást írsz, akkor azt kulturált hangnemben tedd! Tartózkodj a – cégeket, személyeket – sértő, rágalmazó beírásoktól, mivel azok esetleges jogi következményei téged terhelhetnek! Köszönöm!  🙂 )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.