NEM AZ SZÁMÍT HOGY HOGYAN DOLGOZOL, HANEM AZ, HOGY KIT ISMERSZ

A levélíró kifogott egy jó állást… de nem sokáig örülhetett neki:

.
Levél: „Tavaly történt, hogy egy vidéki vagyonvédelmi cégnél sikerült elhelyezkednem. Két hónapig tudtam csak ott lenni. Egyedül kellett 24 órás portaszolgálatot ellátnom. Szerettem ezt csinálni, engem is elfogadtak a munkatársaim. Nem volt senkivel se semmi gondom. Nagyon nyugodt, csendes hely volt, talán ez is lett a vesztem. Az állás kellett egy részeges nyugdíjas katonatisztnek is. Előttem ő dolgozott ott, de aztán megbetegedett, a hasnyálmirigye kipurcant a rengeteg alkohol miatt. Kb. 60 éves lehetett az öreg, volt, hogy a munkahelyen is ivott. És ezt mindenki tudta!

Külsőre is totál le volt pukkanva, mindig gyűrött, nyúzott volt a ruházata és az ember is. Aztán a sok ital csak megtette a hatását, megbetegedett. Így kerülhettem én oda. Amint kiengedték a kórházból, rögtön jelezte a főnökeinknek, hogy ő bizony vissza akar jönni. Azok nem akarták ezt. (Érthető, mert egy csontsovány, rozoga ember lett belőle a betegsége miatt) Elküldték orvosi alkalmassági vizsgálatra is. Az se engedte azonnal vissza dolgozni. Ekkor már a befolyásos kapcsolataival – mert, azok aztán voltak neki – fenyegette a munkaadókat.

Így történhetett meg, hogy egyik nap megjelent a területi igazgató, s közölte velem, hogy ki vagyok rúgva. Ott volt a váltásparancsnokom is. (Szintén volt katona, nyugalmazott alezredes.) Amikor meghallotta a területi igazgató szavait, felszisszent, s jelezte, hogy ez nem lesz így jó. Mert mi lesz, ha szokásához híven az öreg megint beiszik vagy a betegsége miatt bekómál?!? Mi lesz, ha ez esetleg egy vasárnapi napon fog megtörténni, akkor, amikor senki sincs az épületben? Ki fogja akkor őrizni az épületet? Ki fogja elsősegélyben részesíteni az alkeszt? És azt is jelezte, hogy ő bizony többet nem fogja helyettesíteni ezt a megbízhatatlan embert! S miért kell a megbízhatót – mármint engem – elküldeni?!? Ekkor – gondolom, hogy már kezdett kínossá válni a szitu – rákiáltott a területi igazgató, hogy „mióta szokás a parancsot megkérdőjelezni”. Erre a főnököm elhallgatott, én pedig összeszedtem a cuccaimat, és kisomfordáltam az épületből.

A váltásparancsnokom még otthon is felhívott, mert annyira rosszul érezte magát a történtek miatt. A mai napig hálás vagyok neki azért, hogy kiállt mellettem. Ez erőt adott a későbbi álláskereséshez, illetve megerősített abban, hogy nem bennem volt a hiba. Egyszerűen ilyen a vagyonvédelem! Nem az számít, hogy hogyan dolgozol, hanem, hogy kit ismersz!”

.

Kedves Olvasó! És te mit gondolsz a levélben olvasottakról?
(Ha hozzászólást írsz, akkor azt kulturált hangnemben tedd! Tartózkodj a – cégeket, személyeket – sértő, rágalmazó beírásoktól, mivel azok esetleges jogi következményei téged terhelhetnek! Köszönöm! 🙂 )

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.